Rendkívüli sikert ért el Brassó megye: két népi mesterét, egy románt és egy magyart is kitüntették az Élő örökség címmel, amelyet a Művelődési, Kultusz és Örökség Minisztériuma ítél oda évente. Az idei kitüntetett a Dregus (Dragus) községben élő szűcsmester, Dumitru Sofonea, az Élő örökség-díj másik kitüntetettje pedig a Négyfaluban élő 75 éves Barkó Etelka, aki arról ismert, hogy megtanulta és tanítja a viasszal történő tojásírás hagyományát, mintegy 150 tojásmintát jegyzet le, és őrzött meg. Barkó Etelka közmegbecsülésnek örvend teljes életműve okán, elsősorban azért, mert megismerte, tanulmányozta, lejegyezte az ősi csángó hagyományt, és tudását át is örökítette a következő nemzedékekre.
Elismerés és megbecsülés
Miután a Barkó Etelka életművét összesítő díjjavaslati dossziéját összeállította, és felterjesztette a Brassó Megyei Hagyományőrző Forrásközpont, a Művelődési, Kultusz és Örökség Minisztériuma odaítélte az Élő örökség-díjat Etelka néninek. Az indoklás szerint azért az áldozatos munkajáért, amellyel a népművész átörökítette a hagyományokat a fiatal nemzedékekre.
A díjátadási ünnepségre Négyfaluban, a bácsfalusi evangélkus lutheránus parókián került sor, amelyen részt vettek a helyi adminisztráció elöljárói, a Művelődési Minisztérium képviselői, fellépet a helybéli magyar táncscsoport, amely előadta a csángó legényes nevű táncot, s jelen voltak az eredeti csángó népviseletbe öltözött asszonyok, Etelka néni barátai is.
Nemzedékek között
A viasszírás technikáját és művészetét kitűnően ismerő Barkó Etelka, noha betöltötte 75. életévét, a tojásírást ma is tanítja a négyfalusi iskolákban. Barkó Etelka elmesélte: "1950-ben éppen édesapámtól lestem el a tojásírás művészetét, amelyet aztán titokban megtanítottam diákjaimnak. Titokban, mert a keresztény húsvét szokásait nem volt szabad népszerűsíteni abban az időben. 1989 decembere, a rendszerváltás után már szabadon és nyíltan taníthattam a tojásírást. Ha egy gyors számvetést végzek, kiderül, hogy negyven éve festek tojást húsvét előtt, ugyanennyi éve igyekszem megtanítani ezt a művészetet másoknak is. Minden tojásminta mást és mást szimbolizál, és mindeniknek meg van a maga története. A szeretet a legfontosabb kellék, amelyet a tojásírás során használok. Ez szükséges egy tökéletes minta megalkotásához, amelyhez természetesen szükség van az évek során felgyűlt tapasztalatra és szaktudásra is."
Csángó népviselet
A Brassó Megyei Hagyományőrző Forrásközpont igazgatója, Adrian Văluşescu kijelentette: "A tanárnő azért is ámultaba ejtett, mert minden lehetségest és lehetetlent is megtett azért, hogy megőrizze és konzerválja a hét csángó faluból összegyűjtött hagyományos népviseletet. A régi elemeket is tartalmazó ruhákat új anyagokkal rekonstruálta, figyelmet érdemelnek a bogláros övek és a kössöntyük, amelyek hajdan viselőik gazdagságáról vallottak. Egyes helyeken gyöngyöket is hordtak. A csángó népviseletet ma is megcsodálhatjuk, hiszen jeles eseményeken, mint a mostani díjátadón is, Etelka néni és asszony barátai hordják is azt"
