Női tenorkórus Szúnyogszéken
|
|
A Brassó megyei Szúnyogszék községben fedeztük fel az immár 57éves kórust, amely megalapítása óta megszakítás nélkül működik. A kórus négyszólamú és ami különleges, hogy a tenor szólamot is nők éneklik, nem pedig férfiak, amint az megszokott. Bogdan Brânzea lelkész volt az, aki kinyitotta előttünk a templom ajtaját, megáldott és engedélyezte, hogy belső felvételeket készítsünk a szúnyogszéki szentélyben. Szó szót követett és így jutottunk el a különleges kórushoz, amely az istentiszteleteken az énekelt liturgikus válaszokat szolgáltatják a szolgáló lelkésznek.
A kórus története
A templomi kórusról megtudtuk, hogy 1959-ben alapították, négyszólamú és megalapítása óta megszakítások nélkül működik. A kórust Ioan Turcu görögkeleti lelkész alapította, majd Ioanid Merişescu folytatta a munkát. Ioanid Merişescu testvére a kolozsvári zenekonzervatórium tanára volt. Az idők folyamán a kórus karnagya volt: Ioniţă Train, Grămadă Dumitru, Grămadă Ana, Şchiopu Gheorghe, Brânzea Bogdan és Săniuţă Valeria. A kórusnak jelenleg 40 tagja van, minden generáció képviseltetve van és még ma is énekel a dalárdában két alapító tag, egy férfi és egy nő, akik 1959 óta megszakítás nélkül szolgálnak a kórusban.
Fejből megtanult partitúrák
Szúnyogszék község polgármestere Zachiu Popa kijelentette: "A kórus azért is rendkívüli, mert mind a negyven tagja egyszerű ember, akiknek nincs zenei előképzettségük. Ők megtanulták és fejből tudják a partitúrákat, s ez tudomásom szerint, világszerte páratlan teljesítmény. Legalábbis én nem hallottam, hogy máshol is lenne ilyen. Nagyra értékelem ezeket az asszonyokat, akik a tenorszólamot viszik, akik időt szakítanak arra, hogy gyakoroljanak, fellépjenek a kórussal és akik angyalian szépen énekelnek. A dalárda a megye egyik legrégebbi kórusa. A szúnyogszéki Sf. Ierarh Nicolae templom kórusaként ismert és az istentiszteleteken, temetéseken és esküvőkön az énekelt liturgikus válaszokat szolgáltatják a lelkésznek."
Múzeum a templomtoronyban
Szintén a szúnyogszéki Sf. Ierarh Nicolae templomban fedeztük fel, amint a templomtorony lépcsőit másztuk meg, a nagybecsű néprajzi kiállítást. A bemutatott tárgyak közt a vidék jellegzetes népviseletének darabjai, üvegikonok, régi parasztházak bútordarabjai és százévesnél idősebb, háborús veteránokat ábrázoló fényképek találhatóak. Mindezeket a helybéliek féltve őriztek, életüket kockáztatva rejtegették a kommunizmus idejében, majd felajánlották a szúnyogszéki templomtoronyban berendezett múzeumnak, hogy az közszemlére tegye.
