Brassó megyének már a középkorban gazdag úthálózata volt, amelyet egy Kr. u. 4. századból származó régi világtérkép alapján alakítottak ki. A 13. században az emberek mindaddig azt tartották, hogy "minden út Földvárra vezet", amíg Brassó a környék legnagyobb kereskedelmi központjává nem lett. Napjainkban ezek a középkori utak kulturális projektek tárgyává váltak, melyeknek az a célja, hogy ezeknek az utaknak és a Barcaság más történelmi-kulturális műemlékeinek értékét hangsúlyozzák.
A Király útja
Az egyik legfontosabb út abból az időből a Törcsvári út, amely a Király útja és a Vám útja neveken is ismert. Ez az út kötötte össze Erdélyt a középkori Román Országok fővárosaival. Ugyanakkor fontos útszakasz volt ez azért is, mert a Dél-dunántúli és a Fekete-tengeri térségekkel is ezáltal volt összeköttetés. A 18. században készült el a prahovai út, amely Törcsvárat köti össze Predeállal, és a mai fővárosba, Bukarestbe vezet.
Középkori út gerendákból
A nyugat felé haladó út a Barcaságból indult, és Vidombákon, Feketehalmon, Szunyogszéken, Fogarason és Szebenen haladt át. A 14-15. században megerősödött a Földvárral való kapcsolat, így épült meg a Krizbai vár, amely arra hivattatott, hogy a forgalom biztonságosságát erősítse ezen az útszakaszon. Vidombák mellett az út a Ghimbășel folyón egy kőhídon át, Feketehalomnál pedig a Persányi-hegységen egy gerendákból készült úton át vezetett. Észak felé, Segesvár irányában volt egy másik út, amelyik Földváron és Szászmagyarós ment át. Barcaságot és Moldvát a Prázsmári út, a Szászhermányi út és az Alsó út kötötte össze. A 19. században építettek egy kereskedelmi utat, amely Szászhermányon és Prázsmáron át a székelységbe vezetett.
Kifizetetlen munka
1827-ben új, széles utakat építettek Szentpéter és Keresztényfalva felé, valamint a Feketehalmi erdőn át is. A Barcaság lakosai 1833-1837 között évente 12 napot dolgoztak ingyen ezeken a munkálatokon. Kavicsot szállítottak a vledényi kereskedelmi út megépítéséhez, minden igavonó állat egy fél öllel kellett vigyen. A Keresztvár felé vezető utat 1838-ban építették, és az embereknek kötelességük volt "több napon át szekérrel vagy kézzel" hozzájárulni a munkálatokhoz.
